Hajók. Az 1990-es Cacciatori Di Navi című olasz-amerikai tévéfilmhez készült zenéről már első hallásra lerí, hogy hajós sztorihoz készült. A (pán)síppal játszott zenei alap egészen magával ragadó, sodró ritmust ad a szerzeménynek, de persze ezúttal is az összhang az, ami tökéletes. Ennio Morricone most is odarittyent 2-3 motívumot, hol az egyik, hol a másik dominál, hogy aztán egyszerre zengjenek. 

Itt, is, akárcsak az Exultat esetében, az első hallásra roppant egyszerű alap fogja meg az embert, és hajlamos azt gondolni, hogy az egész tényleg csak ennyi.  Később azonban a szépen kibontakozó főtéma alatt csendben megtörténik a varázslat, és az ember már azt sem tudja, hol van. Vagyis inkább pont most, hogy tudja: nem itt, hanem egy hajó fedélzetén, a tengeren. Magával ragadja a zene.