Ennio Morricone-val sokszor összakapcsolódik a spaghetti western műfaja, pedig munkáinak csak kisebb részét képezik az ilyen filmekhez készült zenéi. Az már más kérdés, hogy kétség kívül ezek a legismertebbek és a legnépszerűbbek. Ha mégis kellene egy híres Morricone szerzeményt mondani, az a Profi zenéje lenne, amit szintén nagyon sokan ismernek és szeretnek. 

A "Theme Classique" ugyancsak egy Belmondo film zenéje, mint a Profi, csak két évvel később, az 1983-as Le Marginal ( A kívülálló ) című francia krimihez készült. Hangulatában, szerkezetében nagyon hasonlít a Chi Mai-ra  és a Le Vent, Le Cri-re, amelyek Belmondo talán leghíresebb filmjének fő témái. Nyilván nem volt véletlen, hogy a Le Marginal rendezője is hasonló hangzású dallamot kért saját mozijához is.

A "Theme Classique"-ot annak ellenére nagyon szeretem, hogy szerkezetileg még a Profi zenéjétől is egyszerűbb. Morricone nagyon dallamos, de rövid futamokat használ, azokat ismétli meg jó sokszor egymás után, ez hallható ebben a szerzeményben is. Valahogy mégsem unalmas közel 5 percben sem, mert ügyesen építkezik és fokoz, az ismétlések nem válnak idegesítővé.

Sokat hallom azt is - különösen a Sorstalanság zenéjének kritikájaként - hogy Morricone túl szép dallamokat ír olyan mozikhoz is, amelyek ennél jóval durvábbakat kívánnak meg, de a Maestro már csak ilyen. A Le Marginalnak sem a  "The Classique" a fő témája, alig ( vagy egyáltalán nem is ) hallható a filmben. Ettől még csodálatos szerzemény, szívesen elzongoráznám, ha tudnám! :)